Őrült világ, hogy éljem túl?

Csörög az ébresztő, ideje felkelni!
Ébredezünk és szokásainknak megfelelően indítjuk napunkat.
Van aki rögtön a kávéja után nyúl. Van, akinek az az első reggel, hogy olvassa a számítógépén, vagy a telefonján a híreket.
Más elindul futni, esetleg elvégzi reggeli meditációs gyakorlatait. Az anyukák csomagolják a reggelit, tízórait a gyerekeknek, apukáknak. 🙂
A nap még most kezdődött el és máris számtalan inger ért minket.

És még nem is gondoljuk, mi várhat ránk a nap folyamán.
Nézzünk egy példát. Lehet ilyet már te is átéltél?

Kilépek az ajtón, a szomszéd panaszkodik, hogy teleszórják a postaládáját mindenféle “szeméttel”. A metróban fellöknek, mert mindenki siet. A munkahelyemen mindenbe beleköt a főnök, mert bal lábbal kelt föl és ha neki nem jó, akkor a másiknak miért legyen jó. Telefonálnak az iskolából, hogy a gyerek az udvaron elesett és orvoshoz kellene vinni. A rádióban bemondják, hogy karambol történt az egyik hídon és most áll a forgalom. Pont arra kell mennem az iskolába, hogy fogok most odaérni. Nem elég, hogy alig haladunk egy gyalogos lelép az útra, majd nem elütöm. Közben a rádió csak mondja és mondja folyamatosan…..megöltek egy asszonyt, elütöttek egy kerékpárost, gyengült megint a forint, valakit megvádoltak, hogy lopott, a másikat pedig leültették csalásért. Miért nincs már egy jó zene, mondogatom magamban és kapcsolgatok a csatornák között. Közben, lassan odaérek a gyerekért az iskolába. Hál istennek nem nagy a baj, legalább az eddigiek mellett ez egy pozitív hír. Hú akkor most már nyugodj meg, mondogatom magamban, de nem megy, mert időben vissza kell érjek egy értekezletre, én adom elő a jövő évi költségvetést, pont most, ilyen idegállapotban. Eddig elég stresszes napom volt, mi jöhet még!
Na, a beszámoló jól sikerült, a gyerek rendben, indulhatok haza. Nem jön a metró. Türelmesen várakozok, egyik lábamról támaszkodom a másikra, leülni nem tudok, de nem is akarok, mert ott fekszik a padon egy csöves. Végignézek és minden padon fekszik valaki. Kicsit stresszel. Végre itt a metró. Sietnem kell, mert megyek a barátokkal a kondi terembe, végre kifújom a napi fáradt gőzt. Haza érek és kiderül, hogy borul a tervem, nem megyek sehová, mert befutottak anyósomék. Csak pár percre ugrottak föl, de az pont elég, hogy nem tudok elmenni a haverokkal. Akkor ma ez sem jött össze, helyette inkább hallgathatom, hogy apósom mit hallott a TV-ben. -Hallottad, hogy betörtek egy nyugdíjas házaspárhoz és kirabolták őket? Félni kell nekünk is, fel is szereltetek még két biztonsági zárat az ajtóra.- Boldogított még egy-két hasonlóan negatív sztorival és elmennek. Egyébként szeretem őket, de egy ilyen megterhelő nap után, nem hiányzott a panaszkodásuk. Egyre nehezebben viselem ezeket a stresszes helyzeteket.
Akkor most szeretnék beszélgetni a gyerekkel is pár percet, de nincs erőm, elfáradtam és holnap megint kezdődik minden elölről. A gyerek pedig úgy aludt el, hogy meg sem tudtam kérdezni, mit csinált még ma, suli után?
Sok a stressz, jobb lenne stresszmentesen élni!

Kinek ismerős a fenti “történet”?

Különböző a természetünk, a dolgokhoz való hozzáállásunk. Van olyan ember, aki könnyebben veszi a nap során felmerült problémákat, ezért az ilyen embereket semmi nem tudja felbosszantani. De sok emberrel találkozhatunk, akár közvetlen környezetünkben is, akik más ingerküszöbbel rendelkeznek, sok a stressz mindennapjaikban és ez zavart is okoz életük során. Mi emberek nem vagyunk egyformák.
Különbözik értékítéletünk, erkölcsi szintünk. Így, a problémákat is többféleképpen dolgozzuk föl.

A következő stressz elleni, túlélési stratégiákat érdemes figyelembe venni, hogy nyugodtabb napjaid legyenek.
Folytatás következik…..

Stresszmentes szép napot!